Iskolai konfliktuskezelés/mediáció

Alapelvek a mediációnál

-          az, hogy viták, konfliktusok vannak az teljesen normális, csak a megoldatlan konfliktusok veszélyesek

-          a legtöbb konfliktust az okozza, hogy a résztvevők nem tudják, hogyan jussanak tovább egy helyzetben, hogyan oldjanak meg egy problémát – nem pedig az, hogy nem akarják megoldani a problémát

-          bárki, aki részese egy vitás helyzetnek sokkal jobb megoldásokkal fog tudni előállni, mint bármelyik tekintélyszemély

-          akkor döntünk legjobban, ha a konfliktusban szerepet játszó érzelmeket, tudatosítjuk

-          a megállapodáshoz a résztvevők akkor tartják magukat, ha felelősek voltak az eredményért, a megállapodás folyamatáért és elfogadták a folyamatot

A mediáció fázisai:

- A probléma definíció

- A probléma körüljárása

- Ötletgyűjtés

- Megállapodás

A problémáknál fontos lehet: jéghegy modell

Azaz, ami a felszínen látszik: grimaszok, hanghordozás, testbeszéd, szóbeli tartalom

Ami a felszín alatt van:

-          saját tudás, háttér az esetről

-          érzések (aznapi hangulat)

-          résztvevők közötti kapcsolat

-          egymással, világgal szemben támasztott elvárások, igények

-          célok az életben, szerepben

-          értékek (igazságérzet)

-          hatalom (kell-ek és muszáj-ok)

Erőszakmentes kommunikáció elveit is figyelembe véve:

1. Mi történt? – mit láttunk?

Szemére mutat

(mindkét fél elmondja a konkrét történéseket saját szem-szögéből:

- mire emlékszik

- mire vél emlékezni

- mit csináltak, v. épp mit nem csináltak?

2.  Milyen a kettőnk közötti kapcsolat?

Szívére teszi a kezét

(mindenki elmondja, hogy a másikkal milyen viszonyban van:

-          korábbi sérelmek is előjöhetnek

-          mik a közösségek, mit szeretek a másikban? (ez már a segítő dolga, hogy kijöjjön)

3. Mit várok tőled?

Ránéz, felé fordul és kinyújtja kezét a másik felé

(elmondják, mit szeretnének a helyzetből a maguk számára)

- Mit teszek meg én a helyzet javításáért?

Kilép a másik felé (előre nagy lépés tesz)

(mindenkinek kell vállalnia valamit)

- Megállapodunk?

Kezet ráznak v. megölelik egymást

(mindketten elmondják, hogy mit tesznek meg – mit értettek meg és vállalnak a másik kérése alapján - és mit várnak)

Érzések

(sokszor a gyerekek nem tudják még megfogalmazni, hogy mi az pontosan, amit éreznek)

Amilyennek jó állapotban érezzük magunkat:

Vállalkozó kedvű

Lelkes

Aktív

Izgatott

Élénk

Örömteli

Boldog

Védett

Nagylelkű

Jóérzésű

Felszabadult

Laza

Megkönnyebbült

Vidám

Érdeklődő

Mosolygós

Kiváncsi

Optimista

Nyugodt

Szeretet teli

Gondtalan

Gyengéd

Barátságos

Elégedett

Stb.

Amikor a vágyaink nem teljesülnek:

Undor

Ideges

Félős

Ijedt

Riadt

Feszült

Fáradt

Bágyadt

Gondterhelt

Nyugtalan

Gondterhelt

Szomorú

Keserű

Depis

Szétszórt

Zavarodott

Ellenséges

Bús

Magányos

Nyomorult

Kimerült

Gonosz

Gyűlölködő

Haragos

Közönyös

Tehetetlen

Hideg

Beteg

Bátortalan

Félénk

Irigy

Passzív

Szégyenben

Türelmetlen

Bizonytalan

Fájdalmas

Bénult

Bűnös

Túlterhelt

Elveszett

Dühös

Stb.

Mire lehet szükség?

Másoktól:

- Elfogadás

- közelség

- figyelem, türelem

- odafigyelés

- odaadás

- megértés

- őszinteség

- dicséret

- szeretet

- megerősítés

- tisztelet

- támogatás

- bizalom

- melegség, gyengédség

« Vissza a Tudástárba