Mágikus Mesék

Ízelítő Az Ericksoni Pszichoterápia Rejtelmeiből

Milton H. Erickson, a klinikai hipnoterápia egyik megalakítója és vezető egyénisége már a negyvenes évektől közismert volt a hipnózis szakmai köreiben, élete vége felé azonban szélesebb körben is hírnévre tett szert, elsősorban Jay Haley családterápiával kapcsolatos írásai által. Az Ericksoni terápia iránt mutatott érdeklődés elsődleges oka az, hogy módszere nem csupán a hipnózisról, sőt, nem elsősorban a hipnózisról szól. A transzállapot és egyéb hipnózissal kapcsolatos jelenségek csupán eszközként szolgálnak egy széles spektrumot átfogó, integratív jellegű megközelítésben, melynek szinte mágikus egyszerűsége sokakat magával ragadott. Hazánkban még nem nagyon ismert az 1980-ban elhunyt pszichiáter munkássága. Ez a rövid válogatás csupán ízelítőként szolgál, és elsősorban a szakértő közönség számára készült, mindazonáltal igyekezve elsősorban olyan technikákat és példákat bemutatni, amelyek a hipnoterápiában csak kevéssé, vagy egyáltalán nem ismert olvasó számára is értékes, és tanulságos csemegét nyújtanak. A szöveg gyakran tartalmaz rövid magyarázatokat, melyek Sidney Rosen M.D. tollából származnak, és dőlt betűvel jelöltetnek. A jelen válogatás a Sidney Rosen által szerkesztett, és Milton H. Erickson szemináriumain elhangzott történetekből és anekdotákból összeállított "My Voice Will Go With You" (Norton&Co.: New York; 1982) című könyv alapján készült

FÜTYÜLŐS BOGYÓK

Egy nap egy főiskolás lány hangosan szellentett az osztályteremben, miközben éppen a táblára írt. Megfordult, kirohant a teremből, hazaszaladt, és lehúzta a rolót minden ablakon. Onnantól fogva minden ételét és egyéb szükségleteit telefonon keresztül rendelte az ábécéből, és sötétedés után vette át. Kaptam tőle egy levelet, amiben ezt írta: "Hajlandó engem a páciensének fogadni?"

Észrevettem a Phoenix-i címet a levélen, és visszaírtam: "Igen, hajlandó vagyok." Mire ő visszaírt: "Tényleg biztos benne, hogy akar engem a páciensének?" Ezen egy kicsit elcsodálkoztam — és visszaírtam, hogy tényleg szeretném.

Eltartott neki vagy három hónapig, de végül kaptam tőle még egy levelet, a következőképpen: "Szeretném, ha sötétedés után fogadna. És nem akarom, hogy bárki is lásson. Kérem, küldjön el mindenkit az iroda környékéről, amikor jövök."

Adtam neki egy tíz óra harmincas időpontot, ő pedig elmesélte a hangos szellentést az osztályteremben, ahogy kiszaladt a teremből és bezárkózott a lakásába. Azt is elmondta, hogy betért katolikus. A betért katolikusokról pedig tudni kell, hogy nagyon buzgón hívő népek. Megkérdeztem hát tőle: "Maga tényleg jó katolikus?" Ő pedig biztosított róla, hogy igen. Eltöltöttem vele egy pár órát, és alaposan kikérdeztem, tüzetesen megvizsgálva mennyire jó katolikus.

A következő beszélgetésen azután így szóltam: "Azt mondja maga jó katolikus. Akkor miért sértegeti az Urat; miért gúnyolja olyan förtelmesen? Mert bizony ezt teszi. Igazán szégyellheti magát — kigúnyolja az Urat, és még jó katolikusnak nevezi magát!"

Próbált persze védekezni.

Én így válaszoltam: "Be tudom bizonyítani, hogy nem tiszteli az Úristent." Elővettem az anatómia könyvemet, egy atlaszt, ami tartalmaz illusztrációkat a test minden részéről. Aztán megmutattam a rektum és az ánusz záróizma keresztmetszetét.

Ezután így folytattam: "Tudjuk, hogy az ember nagyon ügyes és képzett mindenféle dolgok építésében. De el tud ön képzelni egy embert, aki elég képzett lenne ahhoz, hogy olyan szelepet építsen, ami tartalmaz szilárd anyagot, folyékony anyagot és levegőt — és lefelé csak levegőt enged át? Az Úristennek sikerült. Miért nem mutat tiszteletet az Úristennek?"

"Szeretném most, ha kimutatná őszinte, egyenes módon a tiszteletét Istennek. Főzzön babot. A tengerészetnél fütyülős bogyóknak hívják. Ízesítse hagymával és fokhagymával. Aztán vetkőzzön meztelenre, és táncikáljon keresztül-kasul a lakásában, hangosakat és halkakat hallatva, nagyokat, kicsiket... és élvezze Isten művét."

Így is tett. Egy évvel később megházasodott, én pedig meglátogattam, hogy lássam, hogy megy a sora. Született egy babája. És mialatt nála jártam, egyszercsak így szólt: "Ideje megetetni a babát." Kinyitotta tehát a blúzát, felfedve a mellét, megszoptatta a babát, és közben, mintha mi sem történt volna, tovább beszélgetett velem. A vonatkozási háttere teljesen átalakult.

Összes Ericksoni történet:

Gonosz élvezet »
Kaktuszok »
Száraz ágyak »
Bűn »
Fogyókúra »
Vér a billentyűkön »
Sétálj egy mérföldet »
Fütyülős bogyók »
Erekció »
Szürcs-szürcs »
Kifordítva »
Két Jézus Krisztus »
Herbert »
Ruth »
A beteg, aki állt »

Az Ericksoni történetek letölthetők egy csokorba szedve innen »

« Vissza a Tudástárba