Mágikus Mesék

Ízelítő Az Ericksoni Pszichoterápia Rejtelmeiből

Milton H. Erickson, a klinikai hipnoterápia egyik megalakítója és vezető egyénisége már a negyvenes évektől közismert volt a hipnózis szakmai köreiben, élete vége felé azonban szélesebb körben is hírnévre tett szert, elsősorban Jay Haley családterápiával kapcsolatos írásai által. Az Ericksoni terápia iránt mutatott érdeklődés elsődleges oka az, hogy módszere nem csupán a hipnózisról, sőt, nem elsősorban a hipnózisról szól. A transzállapot és egyéb hipnózissal kapcsolatos jelenségek csupán eszközként szolgálnak egy széles spektrumot átfogó, integratív jellegű megközelítésben, melynek szinte mágikus egyszerűsége sokakat magával ragadott. Hazánkban még nem nagyon ismert az 1980-ban elhunyt pszichiáter munkássága. Ez a rövid válogatás csupán ízelítőként szolgál, és elsősorban a szakértő közönség számára készült, mindazonáltal igyekezve elsősorban olyan technikákat és példákat bemutatni, amelyek a hipnoterápiában csak kevéssé, vagy egyáltalán nem ismert olvasó számára is értékes, és tanulságos csemegét nyújtanak. A szöveg gyakran tartalmaz rövid magyarázatokat, melyek Sidney Rosen M.D. tollából származnak, és dőlt betűvel jelöltetnek. A jelen válogatás a Sidney Rosen által szerkesztett, és Milton H. Erickson szemináriumain elhangzott történetekből és anekdotákból összeállított "My Voice Will Go With You" (Norton&Co.: New York; 1982) című könyv alapján készült

SÉTÁLJ EGY MÉRFÖLDET

Egy leszázalékolt rendőr így panaszkodott: "Tüdőtágulatom van, magas a vérnyomásom, és amint azt láthatja nagyon kövér vagyok. Túl sokat iszom. Túl sokat eszem. Szeretnék valami munkát találni, de képtelen vagyok a tüdőtágulatom és a magas vérnyomásom miatt. Szeretnék kevesebbet dohányozni. Le akarok szokni. Szeretnék leszokni a napi két deci whisky-ről, és szeretnék normálisan étkezni."

"Házas ember?" kérdeztem.

"Nem, agglegény vagyok", felelte, "általában főzök saját magamra, de van egy helyes kis étterem a sarkon, ahol gyakran megfordulok."

"Szóval van egy helyes kis étterem a sarkon, ahol ehet. És hol veszi a cigarettáját?"

Egyszerre két kartonnal vásárolt. Ekkor azt mondtam: "Másszóval nem egy napra veszi a cigarettáját, hanem a jövőre. Nos, mivel általában főz magára, hol vásárol?"

"Szerencsére van egy kis ábécé a sarkon. Ott veszem a cigarettát is."

"Hol veszi a whisky-t?"

"Szerencsére van egy jó kis likőrüzlet az ábécé mellett."

"Szóval van egy helyes kis vendéglő a sarkon, egy helyes kis ábécé a sarkon, és egy helyes kis likőrüzlet a sarkon. És szeretne kocogni, de tudja, hogy képtelen kocogni. Nos, a problémája nagyon egyszerű. Szeretne kocogni, de nem tud. De sétálni azt tud. Rendben, vásároljon ezentúl cigarettát dobozonként. És sétáljon a város túlsó végére a cigarettájáért. Ettől majd elkezd rendbejönni. Az étkezéséről pedig annyit, hogy ne menjen többé a sarki ábécébe. Menjen el egy ábécébe, ami egy fél mérföldre, vagy egy mérföldre van a lakásától, és csak egy étkezésre elegendőt vegyen. Ez három szép sétát jelent egy nap. Ami a likőrt illeti, annyit ihat, amennyit akar. Az első italt fogyassza el egy legalább egy mérföldre levő bárban. Ha akar még egyet, találjon egy bárt legalább egy mérföldre az elsőtől. Ha akar egy harmadikat, találjon egyet legalább egy mérföldre a másodiktól."

Rettenetes haraggal nézett rám. A legkülönbözőbb átkokkal illetett. Aztán dühösen elvágtatott.

Úgy egy hónappal később egy új páciens jelentkezett nálam, és így szólt: "Egy nyugdíjas rendőr ajánlotta magát. Azt mondja maga az egyetlen pszichiáter, akinek fogalma van arról, mit csinál."

Az a rendőr azután nem tudott venni egy doboz cigarettát sem! És tudta, hogy a séta az ábécébe tudatos tett. Kontrollja volt felette. Én pedig nem vettem el tőle az ételt. Nem vettem el a cigarettát. Nem vettem el az italt. Alkalmat adtam neki, hogy sétáljon.

Ez a páciens arra kényszerül, hogy átkeretezze, új megvilágításba, környezetbe helyezze viselkedését. Kénytelen volt kivenni az önkéntelen viselkedések kategóriájából. Rájött, mint azt Erickson megjegyzi, hogy "a séta az ábécébe tudatos cselekedet."

Erickson a jelen példában felismerte, hogy olyasvalakivel volt dolga, aki hosszú éveken át parancsokat teljesített. Így tehát egyszerűen utasításokat adott neki, azzal az elvárással, hogy azokat teljesíteni fogja. Ez fontos példája annak, ahogy a terapeuta a pácienst saját vonatkoztatási hátterében kezeli. Más pácienseket nem feltétlenül jó ötlet ilyen módon kezelni.

Összes Ericksoni történet:

Gonosz élvezet »
Kaktuszok »
Száraz ágyak »
Bűn »
Fogyókúra »
Vér a billentyűkön »
Sétálj egy mérföldet »
Fütyülős bogyók »
Erekció »
Szürcs-szürcs »
Kifordítva »
Két Jézus Krisztus »
Herbert »
Ruth »
A beteg, aki állt »

Az Ericksoni történetek letölthetők egy csokorba szedve innen »

« Vissza a Tudástárba