Mágikus Mesék

Ízelítő Az Ericksoni Pszichoterápia Rejtelmeiből

Milton H. Erickson, a klinikai hipnoterápia egyik megalakítója és vezető egyénisége már a negyvenes évektől közismert volt a hipnózis szakmai köreiben, élete vége felé azonban szélesebb körben is hírnévre tett szert, elsősorban Jay Haley családterápiával kapcsolatos írásai által. Az Ericksoni terápia iránt mutatott érdeklődés elsődleges oka az, hogy módszere nem csupán a hipnózisról, sőt, nem elsősorban a hipnózisról szól. A transzállapot és egyéb hipnózissal kapcsolatos jelenségek csupán eszközként szolgálnak egy széles spektrumot átfogó, integratív jellegű megközelítésben, melynek szinte mágikus egyszerűsége sokakat magával ragadott. Hazánkban még nem nagyon ismert az 1980-ban elhunyt pszichiáter munkássága. Ez a rövid válogatás csupán ízelítőként szolgál, és elsősorban a szakértő közönség számára készült, mindazonáltal igyekezve elsősorban olyan technikákat és példákat bemutatni, amelyek a hipnoterápiában csak kevéssé, vagy egyáltalán nem ismert olvasó számára is értékes, és tanulságos csemegét nyújtanak. A szöveg gyakran tartalmaz rövid magyarázatokat, melyek Sidney Rosen M.D. tollából származnak, és dőlt betűvel jelöltetnek. A jelen válogatás a Sidney Rosen által szerkesztett, és Milton H. Erickson szemináriumain elhangzott történetekből és anekdotákból összeállított "My Voice Will Go With You" (Norton & Co.: New York; 1982) című könyv alapján készült

VÉR A BILLENTYŰKÖN

Egy orvosnak volt két fia és egy lánya. Elhatározta, hogy Henry, a legidősebb fiú orvos lesz. Az anya elhatározta, hogy ez a fiú zongoraművész lesz. Minden nap négy órán keresztül kellett a zongorán gyakorolnia. Az apa nem látott ebben semmi rosszat. Henry hamar megtanulta, hogy valahogyan túl kell járnia anyja eszén. Lerágta hát a körmeit egészen tövig, és ahogy gyakorolt, mindenütt vérnyomokat hagyott a zongora billentyűin. Az anyja keményszívű asszony lévén ennek ellenére gyakoroltatta. Tovább rágta a körmeit, de a gyakorlást nem zavarta a vér növekvő mennyisége. Tovább rágta a körmét. Nem mehetett iskolába addig, amíg végig nem gyakorolta a napi négy órát. Ő pedig akart iskolába járni. Később akart gimnáziumba menni. Így aztán minden nap kénytelen volt végigülni a négy órát a zongoránál. Később, amikor főiskolába akart menni, napi négy órát kellett gyakorolnia, hogy megkapja a havi pénzjutalékát.

A főiskola után Henry apja azt akarta, hogy orvosi egyetemre menjen, Henry-nek pedig ehhez nem volt semmi kedve. Sikerült kivágatnia magát az orvosiról. Az apja jó politikus volt, és sikerült felvetetnie egy másik orvosi egyetemre. Onnan is kivágatta magát. Ekkorra Henry-nek már megvoltak a saját elképzelései. Politológiát akart tanulni, így aztán szántszándékkal csalt, nyíltan, merészen csalt, és így feketelistára rakták az összes létező orvosi egyetemen. Az apja elhozta hozzám, és azt mondta: "Hipnotizálja a fiamat, és vegye rá, hogy ne rágja a körmét."

Henry ekkor 26 éves volt. Azt mondta: "Politológiát akarok tanulni, de az apám egy garas nélkül hagyott."

Henry talált állást egy temetkezési vállalkozónál. Gyűlölte a munkát. Egy mentőautót kellett odafuvaroznia. Én pedig azt mondtam az apának: "Én majd gondját viselem a fiának. Nekem megvannak a saját módszereim a terápiára."

Az apa így felelt: "Nem érdekel a terápiás módszere, a lényeg az, vegye rá Henry-t arra, hogy megnövessze a körmét. Ki van zárva, hogy ilyen körmökkel be tudjam juttatni a fiamat az orvosi egyetemre."

Én pedig azt mondtam Henry-nek: "Mit gondolsz erről a te szokásodról?"

"Ez egy velemszületett dolog", felelte, "nem tehetek róla, rágom a körmöm. Biztos alvás közben csinálom. Semmi vágyam, hogy ilyen körmeim legyenek. Rettenetesek! Nem szeretném, ha egy csinos lány megpillantaná a kezemet."

"Nos, Henry", mondtam, "tíz ujjad van. Én pedig egészen biztosan állítom, hogy kilenc ujj bőven elegendő körömtáplálékot szolgáltat neked, és hogy bármely adott ujjadon képes vagy megnöveszteni a körmöd, míg a másik kilencen táplálkozol."

"Ez így igaz", hangzott a válasz.

"Igazság szerint", folytattam, "megnöveszthetnéd a körmöd két ujjadon, míg a maradék nyolc elegendő lenne tápláléknak."

Mire Henry: "Értem pontosan mire akar kilyukadni. Az lesz a vége, hogy a végén azt mondja nekem, elég egy ujj a körömrágáshoz, és hogy a többi kilencen megnöveszthetem a körmömet. És a fenébe is, tetszik a logikája!" Nem tartott sokáig, és megnőtt mind a tíz körme.

Aztán így folytattam: "Henry, apád nem támogat. Dolgozol, és továbbra is napi négy órán át gyakorolsz a zongorán."

Mire ő: "Szeretem a zenét, de a zongorát azt gyűlölöm. Tényleg szeretem a zenét."

"A zongora nem az egyetlen hangszer a világon. Neked pedig huszonkét év tapasztalatod van egy billentyűs hangszeren."

"Szerzek egy elektromos orgonát", felelte erre Henry.

És olyan szépen játszott az elektromos orgonán, hogy nagyon kelendő volt esküvőkön és partikon. És végigjátszotta az elektromos orgonán a jogi egyetemet. Az apja meg tudott volna ölni!

A második fiú az apa elhatározása szerint episzkopális pap kellett hogy legyen. Az a fiú elvett feleségül egy zsidó asszonyt. És talált magának állást egy használt-autó kereskedésben. Részeges volt, használt kocsikat árult, és zsidó felesége volt!

Persze a legfiatalabbnak, a lánynak is megvoltak a saját instrukciói. Neki a főnővérség volt kijelölve. A lány elszökött otthonról tizenhat éves korában. Elutazott az egyik Carolina államba, és összeházasodott a tinédzser szerelmével.

Henry öccse elhatározta, hogy ha Henry tanulhatott politológiát és jogot, akkor neki és zsidó feleségének sem volt kötelező utálniuk egymást. Mindketten boldogtalanok voltak a házassággal. És nem kellett állandóan ivászatba fojtania a bánatát. Elvált a feleségétől. Az episzkopális papoknak tilos a válás. Azt mondta az apjának: "Nem tudsz belőlem episzkopális papot csinálni — én autókereskedő leszek. És új autókkal fogok kereskedni!" És így is tett!

Aztán Henry, az ügyvéd, és öccse az autókereskedő lefektették a törvényt húguknak és tizenhat éves férjének. Meglátogatták a szülőket mindkét oldalon, és lefektették a törvényt. A férjnek főiskolára kellett járnia, és jó jegyeket szereznie. Azt tanult, amit akart. A húgnak pedig szintén főiskolára kellett mennie, lediplomáznia, és ő és a férje közösen hozzák majd meg a döntéseiket.

Összes Ericksoni történet:

Gonosz élvezet »
Kaktuszok »
Száraz ágyak »
Bűn »
Fogyókúra »
Vér a billentyűkön »
Sétálj egy mérföldet »
Fütyülős bogyók »
Erekció »
Szürcs-szürcs »
Kifordítva »
Két Jézus Krisztus »
Herbert »
Ruth »
A beteg, aki állt »

Az Ericksoni történetek letölthetők egy csokorba szedve innen »

« Vissza a Tudástárba